Több mint egyhetes németországi gasztrokalandozás után érkeztem haza: Würzburg pincéi, Mainz pezsgői, a Coblenz városánál végződő Mosel völgyének szépségei, az Ahr folyót szegélyező meredek hegyoldalakra felkúszó szőlőskertek, Cochem mesekastélyának képei még kavarognak a fejemben. Újabb bizonyítékokat szereztem annak alátámasztására, hogy a német fehérborok kiválóak, hidegen gyömülcsösek, egész lényük kissé hűvöskés, ez érthető is az északi fekvés miatt, de ez távolról sem hátrány. Rizlingben a németek továbbra is verhetetlenek – a bor pengeéles, íze metsző, de nem sebet ejt, hanem balzsamoz.
Törött szívekre különösen ajánlható kezelés.
Rövidesen jön egy kis borbeszámoló, s elidőzöm majd azon is, hogy milyen a német borrangsor, hogyan kategorizálják a borokat, illetve milyen elnevezési sajátosságok vannak, mert vannak.
[caption id="attachment_2544" align="alignnone" width="480" caption="Burg Cochem"]
[/caption]
Legutóbbi hozzászólások