Asztaltánc

Előrebocsátom, hogy semmiféle megvesztegetés nincs a történetben, mely történet úgy kezdődött, hogy levelet kaptam egyik – egészen biztosan állíthatom, hogy: kedves – olvasómtól, aki a Nők Lapja oldalain rendszeresen megjelenő cikkeimet hogy, hogy nem, megkedvelte. Gaál Dóra a siklósi Brunyai Pincészetből írt nekem, és elküldött két üveg olyan bort, amely eleven természetű Levente fiáról kapta az Elevente elnevezést – kicsit magaménak is érezhetem, hiszen magam is Levente vagyok, sőt, eleven is. A könnyed zamatú borok készítésére kiválóan alkalmas Királyleányka szőlőből készült bor más volt, mint az Egerben népszerű Királyleánykák vagy Leánykák, teltebb, kissé édesebb, de jól kiegyensúlyozott.

A bort természetesen nem adta ingyen: kérése az volt, hogy komponáljak hozzá valamilyen receptet. Annak ellenére, hogy egy recept és a hozzá dukáló cikk ára messze meghaladja a bor árát, örömmel ráálltam az alkura – látható tehát, hogy szó sincs megvesztegetésről, lehet ugyan engem korrumpálni, de ahhoz jóval több kell. Itt most egyszerűen az a szándék vezetett, hogy a kedves olvasó és a finom bor hatására készítsek valami olyasmit, ami mindenki örömére szolgálhat.

...eleven természetű Levente fiáról kapta az Elevente elnevezést – kicsit magaménak is érezhetem, hiszen magam is Levente vagyok, sőt, eleven is

A bor karakterjegyei alapján mindjárt két receptet is sikerült összeállítanom.
Az egyik az almára épül, mivel a bort enyhe édessége szinte predesztinálja arra, hogy valamilyen édességgel kerüljön összefüggésbe. A másik recept az általam nem túl sokra tartott csirkemellre épül – ezt kényszeresen mindig elmondom, amikor a csirkemell szóba kerül –, mivel a bor olyan ízvilágot képvisel, amely szépen felízesíti ezt a gyönyörűen hófehér, de igencsak ízszegény húst.

Most az első felvonásban a tálalási logikának fittyet hányva a sütemény kerül fel a blogra – a sorrend felborításának az az egyszerű oka, hogy a süteményfotók már elkészültek, a boros frikasszét pedig elfelejtettem lefotózni, illetve nem felejtettem el, de mire eszembe jutott, már sehol sem volt a becsinált.

[caption id="attachment_2732" align="alignnone" width="486" caption="A kiindulópont. A borosüvegek mögött Arius macska szunyókál, aki meggyőződéses absztinens."][/caption]

Almatöltelék: 1,5 kg alma
2 dl Elevente bor (vagy enyhén édes, késői szüretelésű fehérborfajták)
1 fél citrom leve
kb. 20-25 dkg cukor
2-3 kiskanál fahéj

A tésztához: 25 dkg liszt, átszitálva
12 dkg szobahőmérsékletű vaj
3 dkg porcukor
0,5 dl tej
1 tojássárgája
fél csomag (20 g) friss, vagy egy csomag szárított élesztő (10 g)
1 felvert tojás

A vaníliás bormártáshoz: 6 dl tej
1 dl Elevente bor (vagy lásd mint fent...)
1 vanília vagy 1 kiskanál valódi vaníliakivonat
3 tojássárgája
10 dkg cukor
1 kiskanál ételkeményítő

 

1. Az első lépés talán meglepő módon, de az alma „bepácolásával“ kezdődik: a lehámozott, kicsumázott almákat reszeljük le, és keverjük össze a borral meg a citromlével. Tegyük egy jól zárható edénybe, és hagyjuk pácolódni legalább egy napon át. Barnulni fog az alma, hát persze, de ennek semmiféle jelentősége nincs.

2. Egy-két nap múlva készítsük el a tésztát: az összes hozzávalót alaposan gyúrjuk össze kézzel vagy robotgéppel, ez nagyjából 6-8 percet jelent. A tésztát osszuk fel 5 egyenlő darabra, és hagyjuk őket békén 10-15 percig. Nem kell, hogy letakarjuk, éppen csak egy kis kelesztés-beindulásra várunk, kel majd a tészta sütés közben is, de most az a szándékunk, hogy vékony tésztalapok legyenek az almarétegek között.
A sütőt kapcsoljuk be 180 fokra.

3. Egy tortaformát vajazzunk ki, az egyik tésztagombócot nyújtsuk ki. Vékony lesz, ez is a cél. Óvatosan, a sodrófára feltekerve helyezzük a formába, aztán az alma negyedét terítsük rá, hintsük meg cukorral és fahéjjal. Ezt ismételjük meg még háromszor, aztán fedjük le az utolsó almaréteget az utolsó tésztalappal. A felvert tojással kenjük meg a tetejét, és azt is szórjuk meg cukorral. Ez kissé ráég sütés közben, és ropogós héjat képez az omlósan puha torta tetején. Ha azonban túlságosan barnul, akkor vegyük elejét a ráégésnek egy alufóliával.
55-60 perc alatt elkészül.

4. A vaníliamártáshoz vágjuk ketté a vaníliarudat, kaparjuk ki a magjait, adjuk a tejhez és forrósítsuk fel. Vaníliakivonat használata esetében is ez az eljárás.
Amikor a tej felforrt, rögtön vegyük takarékra tüzet, kanalazzunk ki egy kevés forró tejet egy edénybe, jól keverjük össze az ételkeményítővel, a cukorral és a tojássárgájákkal, majd az egészet öntsük vissza, és kevergetve, nagyon lassú tűzön főzzük 4-5 percig, mígnem kezd besűrűsödni.  Ne forraljuk, mert a tojássárgája összeugrik (ha mégis megtörténik, merülőmixerrel homogénizáljuk, aztán sűrű szitán szűrjük át, szinte olyan lesz, mintha meg sem történt volna...).
Vegyük le a tűzről, keverjük bele a bort, s hagyjuk kissé kihűlni, majd dobjuk ki a vaníliarudat.

5. A süteményt is hagyjuk kihűlni, majd vegyük le róla a formát, szeleteljük vagy kockázzuk fel (én négyszögletes tortaformát használtam). Egy tányérra kanalazzunk a mártásból, ültessük rá az almatortát és nézzünk rá kéjesen.