Asztaltánc

Ha május, akkor bodza, ebben nincs pardon.
Évek óta visszajárunk a felsőpakonyi barátaink kertjében sudárló bodzabokorra, amely minden tavasszal hűségesen megajándékoz szép virágaival, s mivel csöndes utcában áll a ház, az autók sem porozzák be. Jobb is, a beporzáshoz jobban értenek a méhek.

Szüret megvolt, lett belőle bodzalimonádé és bodzaszörp, az előbbi rövid életű, de fenséges, az utóbbi kitartana egész télen, elméletben persze, mert rohamos gyorsasággal szokott elfogyni.

Laciéknak köszönet, jövőre ismét szüretelünk, habár addig még lesz almaszüret  is... Ez persze nem célzás. ;)

[caption id="attachment_2593" align="alignnone" width="480" caption="Vágyunk tárgyai"][/caption]

[caption id="attachment_2594" align="alignnone" width="480" caption="Nekikészülődtünk..."][/caption]

[caption id="attachment_2595" align="alignnone" width="480" caption="...és itt a munka gyümölcse, noha ez virág"][/caption]

[caption id="attachment_2596" align="alignnone" width="466" caption="A bepalackozott bodzalimonádé"][/caption]

[caption id="attachment_2600" align="alignnone" width="480" caption="Csatos üvegek kellenek, mert a bodzalimonádé 1-2 nap után csendes erjedésbe kezd, szinte szénsavas hatású lesz – ilyenkor a legjobb, de ha nem tartjuk kordában, kilövi a dugót"][/caption]