Kedves olvasók, néhány rövid, nyaralási célzattal tett kiruccanás után újra huzamosan itthon, készülve az új írásokra. Mert készül egy új szakácskönyv
– A felső ízezer –, és befejezéshez közeledik az első mesekönyv, Borzon-Mór kandúrkalandjai.
Az Adria nagyon megszeretett engem, kis híján haza sem engedett: a kirándulóhajónk, amely Hvar és Brac szigetére vitt minket, a visszaúton Makarska felé komisz viharba került, és vészesen oldalára dőlve lavírozott a hullámokban. A hirtelen kékről szürkére váltó hullámokban, fölöttünk szürkült égbolttal. Arra gondoltam, hogy a pár nappal korábban a Volga folyó víztározóján elsüllyedt Bulgarija hajó körülbelül 10 évvel volt fiatalabb a mi hajónknál, kétszer akkora volt és akármilyen tekintélyes is a Volga-tározó, mégiscsak egy folyón történt – így minden tekintetben rosszabbul álltunk, és szélben meg jégesőben összezsúfolódtunk a hajó tatján, mentőmellényekben, hogy ha borul a hajó, akkor idejében tudjunk ugrani, anélkül, hogy a roncs alá kerüljünk. Hírszerkesztésben járatos férfiúként már szövegeztem is a tudósítások címét, de aztán szerencsére lenyugodott a tenger, az Adria ismét mosolygott, a szürke égbolt bekékült és a vízfüggöny felszakadt. A távolban meg ott volt Makarska...
Jártam Erdélyben is, ahonnan remek paradicsomot és rókagombát hoztam, kapcsolódó történetekkel és receptekkel. Jönnek rövidesen.
És még egy jó hír: a szakácskönyvek fórumát és versenyét évtizedek óta szervező Gourmand International – amely, az első könyvemet is díjazta – meghívta a új könyvet, a Konyhanyelvet is a párizsi versenyre! A Paris Cookbook Fair remek rendezvény lehet, talán egyszer eljutok rá, a jövő évit 2012. március 7–11. között rendezik meg. A nekem írott levelükben még a blogot is megdicsérték, ezzel el kell dicsekednem.
Legutóbbi hozzászólások