A pazarló amerikai haziasszonyok azonban minden vasárnap úgy főznek, hogy lelkük mélyén váratlan lakodalomra is számítanak, hirtelen megjelenő ismeretlen rokonságra, vagy ebéddel megvesztegethető bírósági idézéskézbesítőkre, így az angolszász szakácskönyv-irodalomban egész műfaj telepedett rá a maradékhasznosításra.
…az adalékanyagokkal és furmányos sütési technikákkal csúcsra járatott termék csak mintha-kenyér, szinte-zsömle, buborékproduktum, ami beleharapás után összezuhan, másnapra pedig minden – eleve is csak látszólagos – külső és belső kenyérjellegét elveszíti.
De ha tényszerűek akarunk lenni, akkor el kell ismernünk, hogy Európa szegényebb szegleteiben is akad néha maradék. Többnyire kenyérfélék formájában, amit gyakran dobunk ki, s ez nem is csoda, mert az adalékanyagokkal és furmányos sütési technikákkal csúcsra járatott termék csak mintha-kenyér, szinte-zsömle, buborékproduktum, ami beleharapás után összezuhan, másnapra pedig minden – eleve is csak látszólagos – külső és belső kenyérjellegét elveszíti.
Így történt, hogy egyszer egy halom szépen felszeletelt, bolti ugyan, de kézműves minőségű kalács maradt parlagon. Az egyszeri szakács mit tehet ilyenkor, fellapozza a maradékélelmiszerek feltámasztásának szakirodalmát, és ötleteket keres. A művelet nem olyan egyszerű, mint amikor Jézus azt mondta, hogy kelj fel és járj, mire Lázár engedelmesen életre kelt, nem, itten komolyabb törvényszerűségek adódnak, a kalács revitalizációja bonyolult problémakör, de négy receptből levezettünk egy ötödiket, és a siker általános volt.
50 dkg felszeletelt, száraz, de jó minőségű bolti kalács10-15 dkg aszalt szilva
1,5 dl barnarum
4 tojássárgája
1 tojás
5 dl tejszín
2 dl zsírdús tej
10 dkg (barna) cukor
1. Tekintsünk tehát adottnak kb. fél kiló felszeletelt és kiszáradt kalácsot. Egy mély sütőedény is kell, amelyből a rakott kalács a végén kiborítható, közelebb hozva a torta illúzióját. Én egy hullámos oldalú, hőálló üvegből készült briósformát szoktam használni, de bármilyen sütőforma megteszi, csak ne folyjon ki belőle a sodó.
2. Mivel a kalács megvan, igazából csak az aszalt szilvával és a krémmel kell törődnünk: a 10-15 dkg aszalt szilvát annyival el is intéztük, hogy betettük egy kis edénybe, leöntöttük 1,5 dl rummal, felforraltuk, majd lefedve magára hagytuk egy fél órára, hogy szürcsölje fel az összes italt. Ha a szilva józan életű és maradt egy kis rum, akkor azt locsoljuk majd a kalácsra.
3. A krém hamar elkészül: a tojást és a 4 tojássárgáját habverővel keverjük össze 10 dkg cukorral, ha van barnával, adjuk hozzá a tejet és a tejszínt, és keverjük, amíg a cukor teljesen felolvadt. A sütőformát kenjük ki vajjal, tegyünk kalácsszeleteket az aljára, szórjuk meg a megpuhult, rumillatú aszalt szilvával, locsoljunk rá a tejszínes-tojásos sodóból, majd folytassuk a rétegezést, amíg minden el nem fogy. A tetejére – amely kiborítás után az alja lesz – természetesen kalács kerüljön, amit szintén meg kell locsolni a sodóval.
4. Hagyjuk 10-15 percet állni, hogy a kalács jól beszívja a tejszínt, közben a sütőt melegítsük elő 180 fokra. A rakott kalács 45-50 perc alatt készen lesz: először szépen felpuffad, majd a sütőből kivéve alábbhagy, ahogy lennie kell. Hagyjuk hűlni egy negyedórát, aztán késsel vágjuk körbe a süteményt, és borítsuk ki egy tányérra. Szépen szeletelhető, de ha nem sikerül a kiborítás, akkor sincs baj, kis üvegedényekbe kanalazva is szépen mutat.
5. Aki dúskálni akar, a krémhez adhat egy kiskanál vaníliakivonatot vagy két kiskanál fahéjat, vagy ugyanannyi frissen reszelt gyömbért, lehetőleg egy alkalommal mindig csak az egyiket.
Az újrahasznosításnak egy felettébb kellemes formája ez, ha kalács lennék, ezt kívánnám magamnak.
Aki dúskálni akar, a krémhez adhat egy kiskanál vaníliakivonatot vagy két kiskanál fahéjat, vagy ugyanannyi frissen reszelt gyömbért, lehetőleg egy alkalommal mindig csak az egyiket.
Fotó: Katona László
Legutóbbi hozzászólások