Asztaltánc

Valahányszor sikerül megkóstolni valami régen vágyott fogást, mindig
kétféle a beteljesülés: vagy elégedetten hátradőlve nyugtázzuk, hogy megfelelt várakozásainknak, megérte bíbelődni vele, illetve kifizetni a tetemes összeget érte, avagy elönt a csalódás, s mérgesen mormogjuk, hogy nahát, soha többé.
Az utóbbi történt nemrég a palacsintatésztában kirántott bodzavirággal: hiába szép látvány a kicsiny, aranyra sült tésztarögöcskékben rejlő illatos virág, elegánsan ívelő zöld szárral, tény, hogy íze nincs sok. Persze, ez függ a bodzavirágtól is, vannak illatosabb, s ezzel talán összefüggésben ízesebb egyedek, meg vannak kellemesen íznélküliek, ahol kizárólag a palacsintatésztát élvezhetjük, érdemes tehát jó palacsintatésztát keverni.
Ízfokozóként hintsük meg porcukorral meg fahéjjal, de a palacsintatészta ebben az esetben a bodzavirág mindennemű közreműködése nélkül is finom lesz.

Az sem kizárt, hogy túlzott várakozással fordultunk az ártatlan bodzavirágok felé: a rengeteg aromától eltompult ínyünknek néha kevés már a termeszetes, enyhébb íz.
Tálaláskor azonban nagyon szépek, én néhány rózsát tettem melléjük, így csábítóbb lett az illat.

10-15 bodzavirágernyő 20 dkg rétesliszt 2 tojás 1,5 dl tej 0,5 dl szódavíz 1 csapott evőkanál porcukor 1 evőkanál olaj csipet só és fahéj
olaj a sütéshez

1. A szódavíz kivetelével az összes palacsintakelléket összekeverjük, mégpedig alaposan, hagyjuk állni 10 percet, majd beleöntsük a szódavizet, 1-2 percig pihentetjük.

2. Belemártjuk a bodzavirágernyőket – ha túl sűrű a tészta, akkor bevethetünk még egy kevés tejet, de még jobb, ha szódavizet –, és bő, forró olajban 1 perc alatt kisütjük. Forrón-langyosan együk, mert kihűlve egészen ocsmány lesz.