Ahányszor olyan tévéműsort nézünk, ahol egy mesterszakács főz, akkor kikerülhetetlenül találkozunk egy mozdulattal: a séf ide-oda rázza a serpenyőt a tűzhelyen. Ez az edénygyilkos mozdulat a séfek védjegyévé vált, a csíkos kötény és a villámgyors hagymaszeletelés mellett. A csíkos kötény nem számít, bárki felveheti, a hagymaszeletésre mindig is irígykedtem, de itt csak egy megoldás létezik: megveszünk 10 kiló hagymát, megtisztítjuk, és nekiállunk felszeletelni, szünet beiktatása nélkül. A végére meglepően jól belejövünk, amennyiben akkor is rendelkezünk az összes ujjunkkal, ami nem garantált.
A rázás viszont más dolog.
Kérdézték már tőlem, hogy nem kellene-e rázogatni a serpenyőt, mert az olyan profinak látszik, „séfesebb“, mint a fakanalas kevergetés, hiszen a séfek tényleg nem használnak fakanalat.
Nos, a válaszom az, hogy emiatt ne dúlják fel a lelki békéjüket. James Bonddal ellentétben, maradjuk a keverésnél, a rázás helyett, de ez nem a vodka-martinire vonatkozik, csak a serpenyőre.Ha meglátnánk saját szemükkel, a tévékamera jótékony
kendőzése nélkül egy olyan kerámialapot, amelyen
a tévészakácsok főznek, akkor sírva fakadnánk.
A séfek valóban nemigen használnak fakanalat, mert számtalan ételt főznek egyszerre a nagy, ipari tűzhelyeken, és jól néznének ki, ha összecserélnék a fakanalakat, összekutyulnák az ízeket, a csilis bab kanalával kevernék meg a vaníliasodót, na meg a gyors munka nem is teszi lehetővé, hogy fakanalakat válogassanak, ilyesmire figyeljenek. Náluk a serpenyők rázása logikus és a természet kikövetelte mozdulat.
Otthoni körülmények között ilyesmire nincs szükség. Egyrészt azért, mert nem főzünk tízfélét egyszerre, tehát két fakanál rendeltetését csak meg tudjuk jegyezni, másrészt azért sem, mert gyakorlat híján az étel jelentős része a tűzhelyen köthet ki.
Amennyiben szert teszünk gyakorlatra, akkor is csak óvatosan: a kerámialapos-indukciós tűzhelyek egyáltalán nem viselik el a rázogatást, csúnyán összekarcolódnak. Ha meglátnánk saját szemükkel, a tévékamera jótékony kendőzése nélkül egy olyan kerámialapot, amelyen a tévészakácsok főznek, akkor sírva fakadnánk.
Ráadásul a gyengébb edények – és ilyesmik gyakran vannak a háztartásokban – maguk sem viselik el a rázogatást és szépen lecsiszolódik a máz az aljukról.
Maradjanak tehát a fakanál mellett, nem szégyen annak használata, de ha van profi edényük, remek gáztűzhelyük és megfelelő gyakorlatuk, akkor rázzák csak bátran.
A wok egy külön téma, mert ott obligát jelenség lenne a rázás, de mivel mi, európaiak sem a wokot, sem az alapanyagokat nem használjuk úgy, mint a kínaiak, ne fájjon a fejünk emiatt az eltérésért sem.
Legutóbbi hozzászólások