Asztaltánc

Chilis csirkemáj rucolával
és marhahússaláta

Ellentmondásos viszonyom van a salátákkal, mint feltehetőleg minden ízkedvelő embernek. Ráfanyalodunk időnként, ez nem tagadható, különösen olyankor, amikor a fürdőszobamérleg már nagyon trágár számokat mutat, de attól tartok, hogy a többszörösen visszaeső vegetariánusokat leszámítva kevesen élvezik a salátafalást.

A különféle nyers zöldségek ízhatása ugyanis eltörpül a fűszeres, sütött-főzött ételekhez képest – akár van azokban húsféle, akár nincs. Ezt az íztelenséget persze a gyakorló salátaevő fitneszguruk  dühbe gurulva fogják tagadni, de ezt tekintsük részükről önvígasztalásnak...

A salátákra ráfanyalodunk időnként, ez nem tagadható,
s különösen olyankor fanyalodunk rájuk, amikor
a fürdőszobamérleg már nagyon trágár számokat mutat.

A magam részéről viszont kétfajta salátatípust kedvelek: amelyek jól alkalmazkodnak meleg fogásokhoz, illetve amelyek dúsan krémesek, így némi ropogós fehérkenyérrel vagy puha rozskenyérrel önmagukban is megfelelnek egy főételnek. Diétásnak ugyan nem nevezhetők, de itt most olyan ételekről ejtünk szót, amelyeket élvezetből eszünk, és nem fogyókúrás kényszerből. Amúgy kevesebb fogyókúra-kísérlet kellene, helyette kocogás, kerékpározás vagy bármilyen egyéb mozgás, ha belefér az időnkbe..
Tudom, nem fér bele.

A meleg szószokhoz, öntetekhez kiválóan illeszkedik a rucola, amelynek kissé kesernyés, de üdítően friss ízét ezek könnyedén megszelídítik. Nem is kellenek hozzá a csakis delikáteszboltok mélyén fellelhető luxuskiegészítők, egyedül maga a rucola számít még kissé szokatlannak, de már ez is egyre kevésbé.

Chilis csirkemáj(-mell) rucolával

egy csirkemellfilé (vagy 400 g csirkemáj)
egy kimagozott, felaprított chilipaprika
100 ml fehérbor
100 ml tejszín
só, bors
esetleg: szójaszósz

1. Mindössze csirkemell vagy csirkemáj kell nekünk, amelyeket felkockázva gyorsan megsütünk, enyhén fűszerezve, piciny chilivel, majd a legvégén hozzálöttyintünk néhány evőkanálnyi fehérbort és tejszínt.

2. Ezzel fellazítjuk a serpenyő aljára karamellizálódott szaftot, majd a hússal illetve májjal együtt keverjük a rucolához, amely más ízesítést nem  is igényel. Ha a mellfilét választjuk, akkor a világos szójaszósz is jól illik ide.

Marhahússaláta
300 g levesben főtt marhahús
levesben főtt zöldségek (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó)
3-4 kovászos vagy csemeguborka
majonéz és tejföl
mustár, só, bors

1. Ennél fajsúlyosabb jelenség a marhahússaláta, a salade de boeuf, amely hasonlít az orosz hússalátára, de franciául írva mégiscsak arisztokratikusabb. Ehhez ideális a marhahúslevesben omlósra főtt tafelspitz – azaz tányérhús, vagyis marhafartő. Vagy másvalami, de a lényeg, hogy jól megfőtt marhahús legyen, amelyet apró kockákra aprítunk, hozzáadjuk a levesben megfőtt – így a marhahús zamatát magába szívott – zöldségeket, szintén apró kockákra vagdosva, illetve még egyszerűbb, ha nagy lyukú reszelőn lereszeljük.

2. Sózni nem nagyon kell, de a frissen őrölt bors szívesen látott. Tegyünk hozzá friss kovászos vagy csemegeuborka-kockákat is, hogy kerüljön bele valami nyers-ropogós is, majd az egészet öntük nyakon tejföllel és mustárral elkevert házi majonézzel. De ilyen finom marhahússalátát szerencsére bolti majonézzel sem lehet elrontani.

Fotók: Katona László